Hármasugrásban országos bronzérmes lett Mányai Dávid, a Szabadság Sugárúti Általános Iskola testnevelő tanára

 

2008. február 23-án szombaton jelentős esemény történt: iskolánk testnevelő tanára Mányai Dávid, az Országos Fedettpályás Atlétikai Bajnokságon hármasugrásban bronzérmes lett. Dávid szerény, de igen kitartó, jólelkű személyisége indított arra, hogy ezt a jelentős eseményt közzétegyem. Soha nem dicsekedett eredményeivel, teljesen önállóan, segítség nélkül készült fel, és ért el ilyen jelentős eredményt. Amikor megtudtam, s rákérdeztem, csak mosolygott. Úgy gondolom, személyisége, egyéni kitartása, példaértékű lehet az emberek előtt.

 

Hogyan készültél fel a versenyre?

 

Körülbelül 2007. novemberétől kezdtem el az edzést. Régi társaim segítségével, de egyedül, edző nélkül készültem fel. Van egy barátom, aki az „Iron man”-ra készül, ami nyáron lesz, és vele kezdtem el az alapozást, vele kezdtem el a hosszú futásokat. 3-4 héten keresztül csak futásokat végeztem majd két hónapon keresztül én vettem át az edzéseimnek az irányítását, és onnantól kezdve majdnem teljesen egyedül készültem fel. Leginkább csak lépcsőzésekkel és otthoni edzésmunkákkal. Saját testsúllyal próbáltam dolgozni, semmi súlyt nem fogtam kézbe. Volt egy bokasérülésem és emiatt így tudtam megoldani az edzést.

 

Melyik a jobb, ha súlyzókkal dolgozik az ember, vagy ha saját testsúlyra hagyatkozik?

 

Ez az életkortól függ. Fiatal korban jobb, ha saját testsúlyával dolgozik az ember, mert ha egy 13-14 éves gyereket megterhelünk súlyokkal, akkor még növekedésben van a csontozata, s ez deformitásokat eredményezhet. Később, viszont előnyösebb, ha súlyzós edzéseket végez az ember, mert egy súlyzós edzéssel lehet a maximális erőkifejtést, és a robbanékonyságot fejleszteni. Maga a lépcsőzés is fejlesztő hatású. A hármasugrók nem a szokásos edzéseket végzik a konditeremben, mert arra nekünk nincsen szükségünk. Mi specifikus módon, lábra végezzük az edzést, félguggolásokat végzünk, lemegyünk ferdepadra. Bár mindent lábra csinálunk, ugyanakkor nagyon fontos, hogy a törzsünk is erősödjön.

 

Melyik a jobb? Egyedül edzeni, vagy edzővel?

 

Az egyedüli edzéssel kapcsolatosan megjegyezném, hogy ezt a sportot, inkább hobbinak tartom, és nem is szerettem volna magam annyira elkötelezni edzőnek és edzőtársaknak, ezért választottam egy sajátos edzéstervet, amit egyedül végzek.

 

Egy idő után ez nem túl monoton? És az önbizalmat ki önti beléd?

 

De monoton az edzés. Az önbizalmat pedig magam teremtem, mert mindig viszem magammal a stopperemet, s vannak időintervallumaim, amiken belül kell teljesítenem. De azért, most ebben a három hónapban is voltak emberek, akik bátorítottak. Persze sokkal nehezebb egyedül készülni, mintha lenne egy edző, aki folyamatosan biztat, mögöttem áll lelkileg a nehéz percekben.

 

Ahogy elnéztem a fényképet, két jó magas fiú volt az ellenfeled. Számít az, hogy ki a hosszabb?

 

Boldogan a dobogón…

Igen, az sokat számít. Aki megnyerte a versenyt, 199 cm magas, indult is az Athéni Olimpián. Őt még megvertem 2001-ben, akkor még csak ismerkedett a hármasugrással. A második helyezett 186 cm magas, én 175 cm magas vagyok, a mezőnyben az egyik legalacsonyabbnak számítok. Sokat jelent, mert van egy bizonyos távolság, amin belül be kell érni a homokba, tehát 13,80 cm a felnőtt korosztályban a deszka és a homok közötti távolság, és ha nem ér be az ember, akkor a homok előtt kénytelen befejezni az ugrását, amely veszélyes lehet.

 

A dobbantó deszkától 13 méter fölé kell ugrani?

 

Ha valaki nem ugrik 14 m felett, akkor nem fog a homokba érni. Volt már egy olyan versenyem, hogy 13,80 m volt a deszka és a homok közötti távolság, és 13,87 cm-t ugrottam. Tehát 7 cm-vel éppen belesúroltam. A nézők el is fordultak. Volt olyan is, aki be is fejezte az ugrását még a pályán. Ez elég sérülés veszélyes.

 

Milyen eredmények voltak a. helyezetteknél, mit jelent számodra ez a győzelem, milyen vágyad teljesült?

 

Az első helyezett 15,66 m-el nyerte a versenyt. A második 15,32 m-rel, én pedig 14,85 m-rel lettem harmadik. Ezért is gondoltam, hogy elindulok ezen a versenyen, mert tavaly a legjobb eredményeimmel második lehettem volna országos bajnokságon. Ezért gondoltam azt, hogy most meg kéne ragadni a lehetőséget, ez volt a legfőbb motivációm. De arra is gondoltam, hogy a gyerekeknek (tanítványai) is kicsit be tudjam mutatni úgy ezt a sportot, hogy azt élvezettel lehet végezni, és picit tudjam őket motiválni is magára a sportra. Igazából mindegyiket sikerült elérnem. Voltak is ott gyerekek, szülők is voltak az iskolából, akiknek nagyon tetszett hál’ Istennek a verseny. Nekem is meglepetés volt, mert én is egyéni csúcsot ugrottam. Egy olyan mezőnyben sikerült egyéni csúcsot ugranom és harmadiknak lennem, amely a tavalyi évhez képest sokkal keményebb volt. A tavalyi év tízes átlaga – tehát a legjobb tíz embernek az ugrási átlaga – 14,33 m. volt, a mostanié 14,55 m. volt. Sikerült megvernem két olyan fiút, akit eddig még sohasem sikerült. Nekik sokkal jobb volt a korábbi eredményük, reálisan 5. helyezettre számíthattam. Így nagyon boldog voltam a helyezésemmel.

Szerettem volna a sportpályafutásomat normálisan befejezni. 2005-ben szögre akasztottam a cipőmet. Akkor volt egy bokasérülésem és akkor nyolc hónapnyi edzés esett a kútba. Akkor is sikerült egyéni csúcsot ugranom, de az országoson már csak 6. lettem. Utána másfél évnyi kihagyás jött és akkor most sikerült visszatérnem 2008-ban. Már 2006-ban is voltak próbálkozásaim, de ez most sokat jelentett nekem olyan téren is, amit belefektettem munkát ebbe a dologba, annak meglett az eredménye. Nagy öröm volt az egyéni csúcs és az érem mellett, hogy most ott lehettek velem azok a gyerekek, akiket tanítok, meg egy pár barátom is, nekik nagyon örültem. A 13 év alatt nem igazán volt elmondható, hogy túlságosan érdeklődtek volna egy versenyem iránt. A korábbi edzőm és a nevelő edzőm is ott volt, az országos csúcstartó is ott volt. Örültem, hogy ezt az örömet sikerült megosztanom másokkal is.

 

Köszönöm szépen az interjút, nagyon gratulálok az eredményedhez! Szép példa a tanítványaidnak.

 

Jurecz Emil