Honvédelmi- katasztrófavédelmi nap

 

Melyik lehet a legkedveltebb nap az iskolában? A gyerekek kórusban mondanák, hogy a kirándulás! A kirándulás a gyermeknek mindig izgalmas napot jelent. Az izgalom oka az a különlegesség, hogy ez a nap, más, mint a többi. Kizökkenünk a monoton hétköznapokból, eltérünk a megszokott napirendtől, nem az iskolában vagyunk, hanem elmegyünk valahová. Ilyenkor nem a „tanulásra”, hanem egy „sokkal izgalmasabb dologra” van kilátás egész nap, ez pedig a játék, a játék, a játék…

A játék lételeme a gyermeknek, olyan számára, mint az oxigén. Nélkülözhetetlen. Szakkifejezéssel élve, ez a legjobb „kompetenciafejlesztés”. Ha játszunk, mindig tanulunk valamit; ha tanulni szeretnénk, akkor tehát játsszunk!

Az őszi kirándulást az iskolában összekötöttük a honvédelmi nappal. Az egész iskola kivonult Isaszegre, a katasztrófavédelmi bázisra, amely dombokkal körülhatárolt völgy közepén fekszik. Ideális hely egy akadályverseny szervezésére. A környező dombok gerincén közel 10 kilométeres pályát tudtunk kijelölni. A szervezésben és a lebonyolításban a nevelőtestület tagjain kívül oroszlánrészt vállaltak a szülők (közel hetvenen szülő segített az állomásokon és a bázison!) Tóth Sebestyén Százados Úr katonatársainak eszköz és személyi segítségével. Másik rendezőként részt vett, anyagi, szervezési és eszközbiztosítással a XVII. kerület Polgárvédelmi Kirendeltsége Ménesi József Alezredes Úr irányításával, valamint a XVII. Kerületben működő Magyar Harcos SE Rákosmente Baranta szakosztálya Koska György szakosztályvezető irányításával. A rendezvényt bőséges és finom ebéddel támogatta a Süllős KFT.

A cél mindenek előtt a honvédelmi nevelés, amely szintje és színvonala a mai iskolákban megérdemelne egy külön cikket. A honvédelmi nevelés céljai könnyen összeegyeztethetőek a katasztrófa-védelem feladataival, így a programban összetetten mind a kettő jelen lehetett.

A verseny feladatai szinte minden tantárgyat érintettek. A menetidő 3 óra volt, ez idő alatt a pályát, különböző akadályokkal megküzdve teljes menetfelszereléssel megpakolva, erőltetett menetben, fegyelmezett rendben, végiggyalogolták, végigénekelték a gyerekek, s közben a szellemi feladatokból is akadt jócskán.

Az indításnál a kreativitás volt a lényeg. A gyerekek csapatnevet, csatakilátást, indulót „alkottak”, bemutatták az általuk dekorált menetlevelet. A tűzoltó állomáson a csapatmunka, a szervezettség, a feladatok szétosztása rátermettség szerint, volt a szempont. A tűzoltó készüléket a tűzoltás alatt folyamatosan kellett vödrökben hordott vízzel feltölteni, a fecskendővel el kellett találni és fel kellett borítani a 6-8 m. távolságban kihelyezett flakonokat. A sebesültszállításnál a sérülések szerinti „szakszerű” ellátás, a hordágyon a kíméletes, de gyors szállítás volt a feladat. A vegyvédelmi állomás is rendkívül tetszett a nebulóknak, itt ugyanis gázálarcot használtak. A feladat szemfülességet, ügyességet igényelt a szervezettség mellett. Mert nem az számított, ki találja meg a füsttel elárasztott magas fűben elrejtett tábori telefont, hanem az, hogy mennyi idő alatt találja meg a csapat. Miután a készüléket meglelték, csöngetéssel jelentették a feladat végrehajtását. A gránátdobás pontosságot, a mocsárjárás az egymásra figyelést, egymás segítését, a szocializációt, valamint a mozgáskoordinációt, a ritmusérzéket fejlesztette; itt egy síléc szerű eszközön kellett négy gyermeknek egyszerre lépve, egymást megtámasztva leküzdeni az „ingoványos” terepet. A gátépítés a fizikai terhelés mellett a mérnöki szemléletet (kötésben kellett a zsákokat elhelyezni), a lövészet (légpuskával lőttek céltáblára és bukó célra) az ügyességet, a pontosságot és a katonás fegyelmet igényelte. A szellemi totóban Isaszeg történelmi, irodalmi nevezetességeiről, a környezet élővilágáról, földrajzi adottságairól kellett beszámolniuk, a Baranta állomáson az ősi magyar harcművészet fogásait gyakorolták, a kézitusától a fegyveres (dárda hajítás, nyilazás, célba dobás dobócsillaggal) harcig. A verseny alatt kiemelt szempont volt a viselkedés, a fegyelem és a sportszerűség. Ezeket minden állomáson ketten, a bázison hárman figyelték, és egymástól függetlenül értékelték a gyerekeket.

Az elfáradt csapatok a verseny után „gulyáságyúban” melegített finom ebéddel pihenték ki a nap fáradalmait.

A napnak óriási volt a hozadéka. Elsősorban a gyermekek életre szóló élménye volt a meghatározó. Hatalmas lendülettel, jókedvvel, csupa örömmel hajtották végre egész nap, az egyébként roppan fárasztó feladatokat. A gyermekek a szellemi teljesítményen túl, próbát tettek állhatatosságból, kitartásból, hazaszeretetből, összefogásból, tájékozódó képességből, sportszerűségből, bátorságból, fegyelmezettségből. Ez a nap – divatos szóval élve – igazi „csapatépítő” nap volt. Csapatot épített nebulóból, szülőből, pedagógusból, támogatóból a Sugár Sulinak. Ezúton is köszönjük gyermekeink nevében minden támogatónk önzetlen anyagi és erkölcsi segítségét!

Jurecz Emil igazgató